Rózsakert Vendégház

Általános információ

A közvetlen környezetünkről
A Rózsakert Vendégház a falu zöld szívében, az un. Angol-kert szélén található. A hatalmas parkot még a vendégház mellett található Laszkáry-kúria angol grófnéja hozta létre mintegy száz esztendeje. Ékessége az országosan is ritkaságszámba menő hatalmas hársfa. Maga a kúria még jelenlegi romos állapotában is igen szép, ugyanúgy, mint a Rózsakert Vendégházzal szembeni másik épület, az impozáns Prónay-kastély.

Az alig kétezer fős települést a Börzsöny nyugati nyúlványai veszik körül. Az egyik legszebb kéktúra útvonal érinti a falut (a túra útvonalát a csodás panorámára tekintettel most fejlesztik, kilátóval, kiépített pihenőhellyel is szolgálva a túrázók igényeit), ám a Naszály-és a Börzsöny hegységek is kézzelfogható közelségben vannak.

Romhányról
Romhány „Görbeország” központja. Mikszáth nevezte Görbeországnak a tájat, amelyen az utazó keresve sem talál hosszabb egyenes utakat, minden kanyarog, lejt, vagy emelkedik. De éppen ez adja a környék varázsát. És hogy miért központ Romhány? Ha nem is a világ közepe, ahogy ez a helyi kiskocsmából annak tűnik, de ide valóban minden közel van. A csodás Bánki tengerszem csak négy perc, fél órán belül elérhetőek a kis völgyekben meghúzódó szebbnél szebb palóc kisközségek, vagy akár a Dunakanyar világszép tája. Még egy keveset utazva Hollókőn lehetünk, várak sorát látogathatjuk meg, vagy eljuthatunk a világviszonylatban is egyedülálló Ipolytarnóci őslényparkba. Szűk másfél órán belül akár síelhetünk az alacsony-Tátrában.

Romhány a fővárostól is bő egy órányi autóútra - csodálatos természeti környezetben, a Nyugat Börzsöny ölelésében, a Lókos-patak völgyében - található település. A falu már a bronzkorban lakott volt, majd a népvándorlások sora nyomta rá máig ható bélyegét a településre. A víz és a hatalmas erdők vonzották a betelepülőket és adtak menedéket az üldözötteknek. A falu mindig is befogadó volt, s ez ma is érezhető.

Romhány igen büszke múltjára, különösen a Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepére. Itt zajlott a szabadságharc utolsó nagy csatája, ahol a kurucok mellett lengyel-, svéd és litván csapatok is harcoltak a labanc seregek ellen.

A község az 1900-as évek elejétől kezdett igazán „nagyot álmodni”, jellemző, hogy a tízes-húszas években már annyian lakták, mint jelenleg. A növekedés, majd később a hanyatlás motorja a helyi agyagbányászatra (amelyet a leletek alapján már a honfoglaló magyarok is kiaknáztak) alapított ipar volt. Itt cserépkályhagyárat alapított a Lloyd’s, majd a második világháború után egyre növekvő csempegyártás jellemezte a városiasodással kacérkodó falut. A romhányi csempe és a színes díszkő még ma is fogalom, de mára a régi gazdagság a múlté, amelyekre már csak az elmúlt szép időket felemlegető kocsmai beszélgetések emlékeztetnek…A falut ettől függetlenül egyáltalán nem kell temetni, gazdag múltja sikeres jövőt feltételez, hála a tenni akaró közösségnek.