Oroszlányi Bányászati Múzeum

Általános információ

Oroszlányi Bányászati Kiállítás

Gépesített szénbányászat Magyarországon 1950-2000. Oroszlány XX-as akna.
Alig egy évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány város határát, mára csak a távolabb elhelyezkedő Márkushegyi Szénbánya kerülte el a bezárást. A múltra emlékeztető létesítmények szépen lassan eltűnnek e tájról, ezért is szerencsés, hogy a Vértesi Hőerőmű Részvénytársaság gondot fordított egy jellemző épület csoport megőrzésére, illetve múzeumi célzatú hasznosítására. Ily módon került a Központi Bányászati Múzeum kezelésébe a XX-as aknaüzem szállítóaknája és annak környezete. Az Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény néven megnyílt ipari skanzen Oroszlány külterületén, a majki kamalduli remeteség közelében, egy kisebb erdőség szélén található. (Megközelíthető gépkocsival Oroszlány és a remeteség irányából is.) A skanzen épületei és berendezései eredeti állapotukban mutatják be egy modern bányaüzem felszíni létesítményeit, illetve működését. Az aknaüzem felújítása mellett, a bányák bezárása során ide gyűjtötték össze a szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit is. Egyúttal egy földalatti kiállítótér kialakítására is sor került. A kiállítás felépítése A skanzen három fő objektuma köré csoportosítottuk az ugyancsak három részre tagolódó kiállítást, alábbiakban ebből olvashatnak egy kis ízelítőt:

I. A bejárattól balra fekvő üzemi épület falánál egy kis emlékhely fogadja a látogatót. Az itt található emléktáblák emlékeztetnek a bányamunka veszélyeire, s a föld alatt életüket vesztett bányászokra. Az épületbe lépve az első kiállítási egységen haladhatunk végig, mely az 1937-ben megindult oroszlányi szénbányászat történetéről ad áttekintést. Itt tekinthetők meg a Vértes hegységre jellemző ásványok, a geológusok és bányamérők eszközei, illetve műszerei. Bányász szerszámok, munka- és díszruhák, az 1945-ben alakult – s a bányásztelepülésekre olyannyira jellemző – fúvós zenekar relikviái is. Eredeti funkciójából a diszpécserközpont, illetve a bányamesteri- és a felügyeleti iroda berendezését őrzi az épület.

II. Az épületből kilépve balra sorakoznak a hazai bányagépgyártás büszkeségei, az úgynevezett „F” gépek. Ezeket a lánctalpas vágathajtó-gépeket az 50-es évek végétől – a magyar célokra kevésbé használható szovjet gépek felváltására – fejlesztették ki a magyar mérnökök. A látványos gépezetek mellett még számos berendezés, illetve az eredeti sínhálózaton álló csille típus és mozdony mutatja be a földalatti munka segéd berendezéseit. Tovább haladva a skanzen leglátványosabb, központi épületéhez, az aknatoronyhoz és a gépházhoz érünk. Utóbbiakban is eredeti helyükön találjuk a csillék függőleges szállítását szolgáló aknagépet (vitlát), illetve kast (speciális liftet). Az üzemeltetés során felszínre kerülő szenes csillék kötélpályán jutottak el a felhasználó erőműhöz, a csillék feladó állomása, illetve a kötélpálya néhány oszlopa szintén megtekinthető.

III. Sajnálatos módon a bánya föld alatti szintjeinek bemutatására nem volt lehetőség, a bezárt bányákat biztonsági okokból tömedékelni kell, bejáratukat pedig lezárják. Ennek hiányát oldja meg a külön e célra épített mintatáró, melyben valósághűen imitálták a bányabeli viszonyokat. Egy izgalmas földalatti séta keretében sűrítve ismerhetjük meg a különböző biztonsági berendezéseket, melyek az omlások elkerülését, és a bányászok munkavégzését segítik. Egyúttal számos egyéb földalatti problémáról például a szellőztetés-, a robbanásveszély leküzdése-, világítás kérdésének megoldásáról, illetve magáról a szénfejtés módszereiről is képet kaphatunk itt. Az Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény felnőttnek és gyermeknek egyaránt látványos programot ígér.