Polgármesteri Hivatal Izsák

Általános információ

A város története

Izsák mai terültén hosszabb-rövidebb ideig már a vándorló életmódot folytató őskori ember is jelen volt. E tényt régészeti leletek tanúsítják. A Kolon-tavi tőzegbányászat során a kőkorszakból (i.e. 4-3000-ből) származó marokkövet, kőbaltát és szárított agyagedény maradványokat találtak. Az emberi jelenlét nyomait későbbi korok leletei is bizonyítják. Egy 1866-os ásatás során rézkori cserépedények és egy öntőminta került elő, melyek azt bizonyítják, hogy i.e. 2500 és 1900 között is éltek itt emberek. A bronzkori (i.e. 1900-1000) ember nyomai is megtalálhatók Izsák területén. Ezekre először a Kada Elek kecskeméti polgármester által 1902-ben szervezett ásatás során feltárt sírokban bukkantak rá. Főleg temetkezési urnákat találtak, ahogy egy későbbi, 1912-es újabb ásatásban ugyancsak egy nagyobb urnatemetőt tártak fel.

Bár régészeti leletek nem bizonyítják, minden valószínűség szerint a további korokban is éltek városunk mai területén emberek, hiszen a Kolon-tó biztosította rét, legelő alkalmas és vonzó élőhelyet jelentett a vándorló, pásztorkodó népek számára. Azt már ásatási leletekből tudhatjuk, hogy városunk mai területén az avarok is otthonra találtak. 1985-ben, a Mező utca 42. számú ház előtt gázcső fektetés során késő avarkori (VIII. századi) sírt találtak, két csontvázzal. Ez egyértelmű bizonyítéka az avarok itteni megtelepedésének. A sírban egy férfi és egy női csontváz feküdt, a női csontváz egyik kezén ezüst karkötő volt. Az avarok uralmát Nagy Károly francia császár töri meg 791-ben. Az avarok után a korábban velük szövetséges bolgárok uralják a Duna-Tisza közét, majd más szláv népek is idetelepülnek, s őket találják itt honfoglaló őseink is 896-ban.

Izsák területének első írásos említése a Tihanyi apátság alapítólevelében (1055-ben) található meg, ahol Culun Aqua néven az apátság birtokrészeként írták le a város nyugati határán fekvő Kolon-tavat. 1279-ben IV. (Kun) László király -kunoknak kiváltságot adományozó- oklevelében birtokként (prosessioként) szerepel, Isak néven. 1426-ban Izsákegyházaként már, mint templomos települést tartották nyílván. Az Izsák elnevezéssel egy 1474-ben keltezett egyházi feljegyzésekben találkozunk először. Az 1633-34-es török kincstári adólajstromban a kecskeméti járás községei között tartották nyilván négy házzal. A törököt 1660-ban űzték ki a községből. A település 1716-ban 24, 1720-ban 40 adóköteles háztartással szerepel az összeírásban. Az 1784-es első népszámláláskor 2475 fő lakta. 1755-ben Izsákon született Mátyási József költő.

1794-ben megépült a mai református templom (maga a református egyházközség 1652-ben alakult). A templom megépítéséig a reformátusok is a katolikusok, 1694-ben emelt körtemplomát használták (ez azonban nem azonos a mai katolikus templommal). Egy 1792-es adat szerint a katolikusok száma 1256, a reformátusoké 1226 fő. 1807-ben kezdték építeni a mai katolikus templomot.

1816-tól Izsák mezőváros, mely rangját az 1876-os közigazgatási átszervezéskor elveszíti. 1822-24-ig a katolikus iskolában tanított Táncsics Mihály, aki itteni működése alatt vezette be az egységes olvasókönyvet. 1832-ben Izsákon született Ádám Gerzson irodalomtörténész, ’48-as nemzetőr, 1836-ban Szily Kálmán természettudós, s 1840-ben Madarassy László író, Amerika-kutató. 1880-ban Izsák lakosainak száma, 3454 fő.

Izsákot a „Sárfehér hazájaként” is emlegetik. A névadó, a helyi szőlőfajta, melyet a hagyomány szerint az 1800-as évek utolsó harmadában szelektált Szélesi József vincellér, egy kadarka táblában. A fajta igen jó talajra talált az itteni homokon, s virágzó szőlőtáblák alakultak ki belőle, tisztes megélhetést nyújtva az izsákiaknak.

A község területén az 1800-as évektől katolikus, református és polgári iskolák működtek. 1907 és 1949 között létrehozták a tanyai iskolákat Kisizsákon, Majláth-telepen, Külső-Matyóban, Gedeonban, Szajorban.

1915-ben létesült az első mozi a községben, majd a KALOT és a KIE is székházat épített magának. 1924-ben megépítik a ma is látható I. világháborús emlékművet. E háborúnak 270 izsáki hősi halottja volt. A II. világháború 1944 október 31-én ért véget Izsák szám2ára. Ebben a háborúban elesett, eltűnt 108 izsáki polgár. 1950-ben alakult meg a községi tanács. Az államosítások 1949-ben kezdődtek (iskolák, mozi, művelődési ház, gyógyszertár), s megindultak az első téesz-szervezések, majd 1952-ben létrehozták az állami gazdaságot. A szocializmus időszakában zömmel a mezőgazdaságban, kisebb mértékben ezek ipari melléküzemágaiban, valamint a szolgáltatásban, kereskedelemben dolgoztak az izsákiak. Az erőszakos téeszesítés miatt sokan kerestek munkát (főleg a fiatalabbak) a közeli és távolabbi városokban. E miatt a ’60-as évtizedben jelentősen csökkent a község lakosságszáma. A helyben maradók viszont –jórészt önerős hozzájárulással- igyekeztek mind komfortosabbá, lakhatóbbá tenni a települést, ezért előbb a vezetékes vízhálózatot, majd a földgázhálózatot és a crossbár telefonhálózatot is kiépítették, majd megkezdték a kábeltévé hálózat kiépítését, s több utca kapott szilárd burkolatot. 1971-ben Izsákot nagyközségi rangra emelték.

Az 1989-es rendszerváltást követően Izsákon is létrejött a tanácsot felváltó önkormányzat, megalakultak a pártok helyi szervezetei. A mezőgazdasági nagyüzemek megszűntek, a földek visszaadása megtörtént.

A rendszerváltás utáni másfél évtized átformálta a település gazdaságát és arculatát. A zömében parlagként visszakapott földeken kisebb arányú mezőgazdálkodás folyik a korábbiakhoz képest. Szaporodik viszont az ipari és szolgáltató jellegű munkahelyek száma. A település arculata, infrastrukturális ellátottsága is komoly fejlődésnek indult. A ’90-es évek elején megszépült a Kossuth tér, majd üzletház és posta épült a Szabadság téren, ’94-ben elkészült a sportcsarnok. 1998 és 2002 között megvalósult több komoly beruházás, köztük a három települést ellátó szennyvízhálózat és tisztítómű, valamint a regionális hulladéklerakó, felújításra került a Szabadság tér régi posta előtti része, belterületi- és külterületi utak épültek, s 2005-ben átadásra került a negyven férőhelyes idősek otthona. 1991-től helyi újság, az Izsáki Hírek, majd 1993-tól televízió, az Izsáki Televízió szolgálja a polgárok naprakész tájékoztatását.

Izsák történetének jelentős állomása, 1997. Ekkor kapta vissza városi rangját. E szerepének megfelelően közigazgatási központi szerepet is vállal, okmányirodát működtet, s a környező települések igazgatásrendészeti feladatait is ellátja a város.

Tetézi Lajos Izsák története c. munkája alapján