Szent Miklós-templom Olaszfa

Általános információ

Az olaszfai Szent Miklós –templom egykor és napjainkban
Az ősi eredetű, műemlék templom első okleveles említése 1258-ból való. 1340-ből és 1378-ból való okirat pedig Szent Miklósról nevezett plébánia templomként említi.
A templom első ismert leírása a Kazó-féle kánoni vizitáció által maradt fenn. Pestis és a törökdúlás miatt a falu elnéptelenedett, majd 1685-ben a lakosság teljesen elhagyta. A kánoni vizitáció szerint a templom elhagyatott, csupán boltíves szentélye és falai állnak, s csipkebozót nőtte be a környékét.
1758-ban már rendezett állapotban van a templom: szentélye boltíves, padozata tégla, fa tornya van és deszka-palánkkal kerítették be. A felszerelése kielégítő.
1774-ben renoválták, majd 1797-ben Hajgató Péter nagyprépost mai formájában építteti újjá, késő barokk stílusban.
Ebből a korból származnak:
A copf-stílusban készült főoltár
A barokk Madonna oltár
A rokokó szószék, amelyet egyetlen fából faragtak ki
Illetve az 1882-ben Bencz György által készített orgona, amelyet Magyarország legszebb orgonái között tartanak számon
1906-ban a templom kőpadozata, illetve az alatta található kripta beomlott. Ort János kántor-tanító leírása szerint a kriptát a korábbi századokban már megbolygatták, a kriptából észak-keleti irányban a templomon kívülre, a közeli erdők felé alagút vezetett, aminek csak egy része járható, beomlott. Valószínűleg az alagút a török idők építménye.
Az 1920-as évek elején a templom felújítása során bontják le a templomhoz ragasztott, körív alakú sekrestye épületét, amelynek falazata már erősen megrepedezett. A sekrestye alapfalait mintegy 2m mélyen kiszedték. Különleges, lapos, négyzet alakú, betűjeles téglákat találtak, melyek római kori építményre utaltak. Régészek megállapították, hogy a sekrestye római kori őrtorony építménye volt.

Az utolsó nagy külső-belső felújítást Dr. Gyürki László plébános végeztette.
1976-ban kezdődött a templom külső tatarozása. Ekkor a teljes külső vakolása, színezése (fehérre meszelt fal helyett kőporos burkolat), az ablakokra külső védőüveg készítése történt. Feltételezték, hogy a falrepedéseket a főfalakat szétnyomó boltozati terhek és a tetőszerkezet szétcsúszásának terhei okozzák, ezért a hajóban az oszlopfők mellett, a padláson pedig a kötőgerendák vonalában vonóvasakat szereltek fel, hogy a főfalakat összefogják, illetve a tetőszerkezetet megerősítették.
1980-ban átfogó belső renoválás, felújítás kezdődött. Ekkor a falak barokk festését egyszínű váltotta fel, kicserélték a templom kőburkolatát. A főoltár, a Madonna oltár, a szószék és az orgona fehérmárvány utánzatú festést kapott, az addigi sárgásbarna helyett. Sor került az oltárok, szobrok renoválására, festésére, aranyozására, és az oltárkép renoválására is.
Új liturgikus tér lett kialakítva. A szentélybe B. Kopp Judit faragásai kerültek: feszület, miséző oltár, ambo, húsvéti gyertyatartó, papi szék.
A templom padjainak padozata is felújításra került.

1986-ban a tető cserepeinek átforgatása, kitisztítása történt. Más típusú cseréppel tudták pótolni a hiányt, ami később a rossz illeszkedés (illetve a cserépfedés avulása) miatt a tető beázásához vezetett.

2007-ben pályázaton nyert 5 millió forint segítségével a tetőszerkezetet kijavították, új cserépfedés, új bádogos szerkezetek és ereszcsatorna készült, illetve a falazati károsodások (repedések) javítását un. falvarrási technológiával kezelték.

Saját forrásból, illetve társadalmi munkában elvégzésre került még, a jobb vízelvezetés miatt a földfelszín legyalulása (templomtér: park helyett pusztaság), a sekrestye falainak vasrudakkal való megerősítése, és a vizes-salétromos vakolat külső-belső leverése, hogy a falak ki tudjanak száradni.

A 2009-ben benyújtott pályázat nem kapott támogatást, így a saját gyűjtés ellenére sem folytatódhattak a felújítás egyre sürgetőbb munkálatai.